2014/11/23

Tájékoztató a Rákóczi Szövetségről

2014. november 21-én Zentai József igazgató meghívására a nézsai revisnyei Reviczky kastélyban tartott tájékoztatót Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség főtitkára. Az előadás során a főtitkár röviden felvázolta a szervezet működését és egy középiskolásoknak készített (?) prezentációt mutatott be a Rákóczi Szövetség munkájáról.

Sajnos a rossz kommunikáció miatt kevés nézsai vett részt az eseményen. Az iskola pedagógusai közül és az idejáró gyermekek szülei közül is csak néhányan voltak jelen. (Valószínűleg sokan nem is tudtak róla vagy ennyire nem érdekli a nézsai embereket(?!))

A tájékoztatóról sem jegyzőkönyv, sem jelenléti ív nem készült.

A helyi alapszervezet megalakításához minimálisan 10 fő szükséges. 


A feltételek teljesülése esetén a  helyi szervezet alakuló közgyűlése és a tisztségviselők megválasztása a későbbiekben várható.


--
Bobe

2014/11/05

NE ADD FEL!

Ha elromlik minden, mint megesik néha,
Ha utad csak hegyre föl vezet a célba,
Ha kevés mit kapsz, de sokkal tartozol,
Nevetnél bár, de sóhajtozol,
Ha úgy érzed a sok gond leterhel,
Pihenj, ha kell – de soha ne add fel!

Az élet furcsa dolgokra képes,
Ilyesmit párszor mindenki érez,
Számos hiba épp azért történik,
Mert feladtuk és nem tartottunk ki végig.
Ne add fel hát, ha lassan is haladsz,
A siker talán már csupán egy arasz.

A cél sokszor nem oly távoli,
Mint tétova ember balgán képzeli.
Sokszor a küzdő nem várja meg,
Hogy megnyerje a serleget,
És túl késő, mire belenyilall,
Hogy mily közel volt a diadal.

A siker a kudarcnak fordítottja -
Kétség fellegének ezüst árnyalata -
És nem tudjuk, mily közel a siker,
Tán orrunk előtt van, de nem hisszük el.
Küzdj hát tovább, ha ér sok csapás -
Ha húz még az ág is, harcolj tovább!

- Ismeretlen szerző -

2014/10/08

II. Rákóczi Ferenc imája


Ima beszélgetés közben

Mányoki Ádám: II. Rákóczi Ferenc portréja
Megváltó Krisztusom,
te beszélgettél az emberekkel
üdvösségükért.
Add kegyelmedet,
hogy beszélgetésed ereje
beszédemet is megszentelje!

Add éreznem jelenlétedet,
Istenem, hogy amíg az emberekkel
foglalkozom a földön,
beszélgetésem veled
legyen az égben!

Ó, szívek világossága, szeretet,
ne hagyj el engem,
mert ha nem lesz velem
világosságod,
üres és haszontalan
lesz beszédem!

2014/10/01

NÉZSA KETTŐS ÜNNEPE

 88 éve történt. Korabeli újságcikk a nézsai Hősök szobrának ünnepi felszenteléséről és a leventék zászlószenteléséről.
NÓGRÁDI HÍRLAP, 1926. szeptember 26.
 --

Őszi napsütés, fehér ruhás leányok, kipirult arcú leventék, harangszó, virágillat, könny és lelkesedés jellemezte Nézsának, ennek a kis nógrádi falunak az elmúlt vasárnapját, amikor emléket emelt a múltnak és zászlót adott a jövőnek.  << Jobb nekünk meghalni a harcban, mint nemzetünk vesztét látni >> hirdeti egy kőobeliszk a nézsai huszonnyolc hősi vértanú emlékét. Istennel a királyért és a hazáért ragyog az aranybetűs felírás a nézsai zászlón a leventék jelmondata - ez a két mondat belevésődött Nézsa község és a szomszédos Keszeg és Alsópetény faluk közönségének lelkébe.
Délelőtt 10 órakor három papos misét mondott Kesztler István váci prelátus. Utána vonult fel a közönség a Reviczky-kastély előtt lévő emlékműhöz a leventékkel és a nagy számú előkelő vendégsereggel együtt. A vendégek között volt a földesúr báró Durneiss Schweben Gyuláné szül. Reviczky Melanie, Reviczky József, Melanie, Júlia baronesszek és báró Durneiss Györgyön kívül dr. Sztranyavszky Sándor főispán feleségével Madách Emmával és leányával Ilonkával, dr. Kovács Gyula kir. tankerületi főigazgató, báró Andreánszky Gábor leventeegyesületi alelnök, Baranyi Tibor főszolgabíró, dr. Hetényi Rezső tb.főszolgabíró, Forster György, Hientz József testnevelési vezető, Szintay Kálmán gazd. felügyelő,Vaszary Mihály püspöki titkár, Zelinka László plébános és még sokan mások.
Az emlékmű és a levente zászló beszentelését Kesztler István végezte gyönyörű beszéd kíséretében. Utána báró Dueneiss Gyuláné zászlóanya mondván: 
<<Leventék! Háromszínű zászlótokra a szeretet fehér szalagját kötöm - Imádjátok az Istent, szeressétek a hazát és akkor lobogótok a feltámadáshoz  vezet.>> 
Utána Sztranyavszky Sándor főispán mondott beszédet. A hazaszeretet fogalmát, az önfeláldozás nagyszerűségét, a kötelesség teljesítés szükségességét és a leventék célját olyan közvetlen és meggyőző erővel juttatta a nép és a leventék lelkéhez, hogy a beszéd hatása alól a legegyszerűbb ember sem vonhatta ki magát. Azután Gerengay Pál << Hősökhöz >>  című versét szavalta el Halász József, majd Zsigmond József hadiárva szavalt. - Utána jött az emlék megkoszorúzása. Közben a Nézsai Ifjúsági Dalárda énekelt irredenta dalokat s ezzel az ünnepség véget is ért. 

Délután volt a Vashegyi Levente házi versenye, ahol Prónay Gyula egyesületi elnök meg nem jelenhetvén dr. báró Andreánszky Gábor elnökölt.  A versenyen Nézsa, Alsópetény és Keszeg leventéi mérték össze erőiket.
A küzdelem példás rendben, jó eredménnyel folyt le. Az első 15 ponttal Nézsa község lett.
A verseny végeztével báró Andreánszky Gábor tartott nagy hatású beszédet. A jól sikerült ünnepség sikere báró Andreánszky Gábor egyesületi alelnök és Hientz  József testnevelőn kívül Krause István és Kovács Pál körjegyzők, Zachar János, László István és Kozelka Károly tanítók és Dudás János nézsai bíró magyaros munkáját dicséri.

Az emlékmű felírása:

Nézsa község
hősi halottainak emlékére
hazájukért életüket áldozták
a következő hősök
1914-1918




Balás Károly Mezei Pál


Behányi János Mlinarik Mihály


Bíró Ferenc Pazsitka Mihály


Boróka Gyula Petyerák István


Dudás István Sztruhár Mihály


Dudás Mihály Terman János


Fehér János Turcsan János


Ferencz Ignác Turcsan Károly


Kralovánszki István Varga Jakab


Kucsera István Varga Károly


Kucsera József Varga Mihály


Kucsera Pál Vastag Mihály


Lényi János Veres András


Maskara Pál Zsigmond István



Emlékük örökké élni fog.
Jobb nekünk meghalni harcban,
Mint nemzetünk vesztét látni
Úr Jézus irgalmazz nekik!

H.

2014/09/28

Volt egyszer egy NKFE



NKFE TÖREDÉK - avagy érdemes-e újra kezdeni?
Az Nézsai Kulturális és Faluszépítő Egyesület működése - a teljesség igénye nélkül

Kezdetek:
Mint közösségért tenni akaró, lelkes fiatalember határoztam el még 1997-1998 körül, hogy szeretnék TENNI valamit szeretett településemért. Akkor még a megvalósítás módját nem tudtam...


Az egyesület alapítása:
 Sok utánajárás, munka és fanatizmus volt abban, hogy 1999. március 15-én - még a múlt században :) - a helyi ünnepség után többedmagammal megalapíthattam a Nézsai Kulturális és Faluszépítő Egyesületet, - a praktikus elnevezést hosszú töprengés és a jóakarók tanácsára sikerült kitalálni.

NKFE hivatalos pecsétje
40 fő írta alá az ünnepségen jelenlévők közül (Lásd lent) a tagfelvételi jelenléti ívet - itt kell megjegyeznem, hogy sokan, akikre konkrétan számítottam és jelezték, hogy „mindenben benne vannak” el sem jöttek. Voltak viszont olyanok, akik eljöttek és ekkor ez volt a lényeg. (Most is ez a lényeg.)

Felolvastam az előzetesen megszerkesztett - Ságújfaluból kapott - Alapszabály tervezetet, amelyet néhány apróbb módosítás után el is fogadtunk és a jelenlévők javaslatára, megválasztottuk az egyesület első tisztségviselőit:
  • Elnök: Bóbis Péter
  • Alelnök: Hornyák Henrietta ,majd  később: Szobonya István
  • Titkár: Koncz István
  • Pénztáros: Varga Károlyné
A létrehozás előmunkálataiban legnagyobb segítségemre voltak:
Zomborka Péter (akkori polgármester), Pinczésné Kis Klára (Ságújfalu), Deák Ervin (Keszeg).

A megalakulás után következett a bejegyzési mizéria - kb. 1 évig tartott. Először bejegyeztek, majd a megyei főügyész nem hagyta jóvá az alapszabály egyik mondatát, ezért ezt új közgyűlésen módosítani kellett. Ezek után a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta a bíróság döntését. (Itt kell megjegyeznem, hogy az alapszabály azon része melybe belekötött az akkori  megyei főügyész a ságújfalui egyesületnél ugyan így szerepelt, de ott nem okozott fennakadást...)

Később újra kellett választani a vezetőséget:
  • Elnök: Bóbis Péter
  • Alelnök: Polyák Ferenc
  • Titkár: Koncz István
  • Pénztáros: Varga Károlyné
Eleinte rendszeresen voltak vezetőségi ülések, taggyűlések, egyeztetések, fórumok, majd később alábbhagyott a lendület... sokszor pedig falaknak ütköztünk.

--
Elérkezett az idő, amikor úgy gondoltam át kell adnom a egyesület vezetését, mert túl sok dolog szakadt egyszerre a nyakamba. Az akkor szerveződő amatőr néptánc klub vette át az egyesület ténykedésének fő irányvonalát. Az egyesület akkor számlán lévő utolsó pénzén (60.000 Ft) vásárolt a néptáncos ruhákhoz anyagot. Lemondásom után az új elnök Szarka Péter lett. Az akkori táncoktató Szabó József és az új elnök javaslatára átalakult az egyesület Nézsai Palóc Néptánc Egyesületté...

Az egyesület jelenleg alszik, és arra vár hogy főnixmadárként újra feléledjen... 
---



Korábbi ténykedés:
  •  Faluszépítő napok. Ezek szombatonként voltak megtartva. Eleinte nagy részvétellel, később egyre kevesebben lettünk. A végén már csak hárman… Általánosságban a falu kiemelt közterületeit próbáltuk kitakarítani, rendbe rakni. (Iskola környezete, kastélypark, temető, kultúrház, focipálya, óvoda környéke.) Az első alkalom egybeesett valamilyen egyházi eseménnyel, ezért még a templomba is ki lett hirdetve, nagyon sokan voltunk.
    Utcai plakát 2000-ből
  • Felelevenítettük az akkortájt nem működő Szüreti felvonulás és - Bál hagyományait - nagyapáim és édesapám korosztályának korabeli elbeszélései alapján és az 1999. őszén Zentai József által szervezett „Nézsaiak első székelyföldi kirándulásán” megtapasztalt élményáradat hatására (oda kell menni a régi hagyományokért). Megújítottuk a bíróválasztás hagyományát is: az utoljára a nézsai templomban esküdött szerelmespár lett a szüreti bíró és bíróné. Az első három évben a zeteváraljai példán felbuzdulva még Szüreti kosarat is árvereztünk! Igaz egyszer ellopták a kultúrházban hagyott és bezárt kosarat és némi alkoholt - ezt azóta sem tudjuk, hogy ki tette. A szüreti bál bevételeit mindig felajánlottuk jótékonysági célokra (iskola, óvoda, Gyurkó Gábor atya síremléke …)
  •  Ifjúsági Fórum – Próbáltuk felkelteni a nézsai fiatalok érdeklődését - megszervezni, utánajárni, mit lehetne esetleg pályázni a kultúra területén. A megjelent fiatalok egyöntetűen a Disco-t szerették volna és semmi mást. Próbáltam őket rávezetni, hogy pályázhatnánk táncházra, néptánc-oktatásra, színjátszó körre…stb., vagy hívhatnánk előadókat, fellépőket... "Disco legyen legalább kéthetente" Sajnos attól tartok ez ma is hasonlóan játszódna le. Ha ez a kívánság akkor legyen...
  •  NNN – azaz Nézsai Nevezetes Napok (2000. évi falunap) szervezése az önkormányzattal közösen. Nem volt kis dolog, nagyon sok energiát kellett belefektetni. Czinke Ferenc kiállítás az iskolába, sportrendezvények…stb. Az elnevezés a VVV (Váci Világi Vigalom) mintájára született. Három napos rendezvény volt sokan segítettek és visszaemlékezve, úgy gondolom jól sikerült… A faluközpontban ma is lengő Nézsa zászlóért (előtte kapta a kék-fehér-zöld színeket) nekem kellett felmennem Budapestre, ezért a pénteki megnyitóról le is késtem…  A kastély park színpadán az esti „utca”-bálnak nagy sikere volt és nagyon sokan eljöttek, bár nem volt a környező településeken reklámozva, még Vácról és Rétságról  is voltak (!).  
  • Nézsai Tükör című helyi lap. Nagyon jól indult, az első 2 számot fénymásolóval készítettük – keserves munka 450 példányt legyártani így. Később az önkormányzat támogatásával, a sápi nyomdával készíttettük, úgy hogy miután a lapot nyomdakész állapotba hoztuk, Szarka Marika néni korrektúrázta és levilágításra átadtuk a nyomdának. Mondhatjuk, hogy egyesületi ténykedés volt, hiszen sok cikket az egyesület írt. A terjesztést is az iskolásokkal oldottuk meg.
  • Teleház pályázat (2001) - komoly lobby tevékenységet kellet folytatni (Balla Mihály országgyűlési képviselő is segített), de a végén sikerült és létrejöhetett a valamilyen módon ma is működő TURUL TELEHÁZ NÉZSA (TTN). A funkciója azóta átalakult, hiszen ma már mindenki számára - otthon is - elérhető az Internet, de abban az időben fontos szerepet töltött be. A számítógépek számára a helységet az önkormányzat bocsátotta rendelkezésre a polgármesteri hivatal földszintjén. Ezáltal egy olyan klub-helység is született, ahol az egyesület kisebb létszámú előadásokat, rendezvényeket is megtarthatott.  A helységért cserébe a teleház az szolgáltatásokat végez az önkormányzatnak (informatikai, irodai szolgáltatások, a kábel TV helyi csatornájának üzemeltetés – teletext, képanyagok). A TTN bútoraihoz szükséges bútorlapokat édesapám segítségével Budapestről vásároltuk. Korándy Viktor Zsigulijának tetőcsomagtartóján hoztuk el a Lehel piac mellől. A hálózati kiépítésben nagy segítségünkre volt Petyerák István (anyaggal, munkával). A nyertes pályázat után csatlakoztunk a Teleház Szövetséghez. A teleházban először polgári szolgálatosok látták el a munkát (Deák Zoltán, Lichtenberger Ferenc), majd jött egy fél év, amikor kritikussá vált a léte, ekkor önkéntes alapon (Pazsitni Róbert) működött némi költségtérítéssel. Jelenleg az önkormányzat működteti. Szarka Péter a korábban megszüntetett könyvtár működtetését is ellátta. A könyvtár neve testületi döntés alapján Wass Albert Községi Könyvtár lett. Nagy kérdés, hogy van-e a későbbiekben létjogosultsága a teleházaknak?
  • Civil tiltakozás a község határában tervezett kőbánya megnyitása ellen. Ezt Koncz István (az egyesület titkára) hathatós közreműködésével vittük végbe (aláírásgyűjtés, fórum).
  • Csatlakozás a Város- és Faluvédők Szövetségéhez (Hungária Nostra). Többször voltam az országos közgyűlésen is. Sok jó emberrel és jó ötlettel találkozhattam itt...
  • Karácsonyi focigálák a kultúrházban - Park presszóval közösen. Nagy segítségemre volt Fridrik János a szervezésben és a lebonyolításban.
  • NKFE Első Faluszépítő Napközis Tábor 2003. - (Kicsit hasonlított 2014. évi  hittan táborra csak itt a gyerekek napi néhány órás munkával szépítették a környezetüket. Majd különböző programokon vehettek részt.) A Város- és Faluvédők Szövetségének (Hungária Nostra) pályázatára csak tagok pályázhattak. Egy hetes volt és nagyon jól sikerült. A parkban épp a megelőző viharban kidőlt vastag fákat felvágtuk deszkának, ebből lettek padok készítve a kastélyparkban és az óvodában. A gyerekeknek pályázati pénzből volt élelem és kellékanyag véve, az óvodai konyha főzött ebédet, sokan támogattak (pl. Coop - levásárolható 10 ezer Ft-os utalvány, szülők édességekkel, gyümölcsökkel). Nagy segítségemre voltak az óvoda és az általános iskola pedagógusai, a gyereksegítő szolgálat munkatársai és a gyermekek szülei (Prontvai Jenő főzte a záró napi bográcsost). Sok munkát el tudtunk végezni a gyerekekkel (pl. gyerekjáték- és kerítésfestés (óvoda, iskola), parktakarítás, az iskolai biciklitároló fenyő oszlopainak háncsolása. Nagy sikere volt a délutáni foglalkozásoknak (origami, üvegfestés, számítógépezés) ill. rendőrségi kutyás és motoros bemutatónak. 

Tapasztalat:
-   Nem voltak konkretizálva a célok csak általánosságban „majd lesz valami” alapon ment sokszor a szervezés. Így nem lehetett pontosan tervezni.
-   Igazából soha nem voltunk elismerve, sokszor a falaknak  kellett szaladni.
-   A vezetőségnek jobban össze kellett volna fogni.
- Túl sokat vállaltam nem szabad egy ember nyakába varrni mindent - de az is fontos, hogy nagyon ne forgácsolódjanak szét a feladatok.
- Nagy területet fed(ne) le az egyesület, de nem voltak szétszedve a feladatok „munkacsoportokra”.
-   Tagság folyamatos ill. naprakész nyilvántartása elengedhetetlen, beleértve a tagdíjfizetési morált is. Inkább legyünk 11-en és tegyünk valamit, mint 120-an és nem csinálunk semmit.
-   Kötekedő embert mindig lehet találni. (Apám szavai: Nem az számít, hogy mit mond, hanem az, hogy ki mondja!)

Falak:
-  Nagyon nehéz az emberekben felkelteni az érdeklődést, néha úgy tűnik, hogy semmire nincs igény, - de ez nem igaz.
-   Nehéz kitörni abból a gyanúsítgatásból, hogy ha valamit csinál valaki, az biztos azért van, mert nyerészkedik.
-   Sajnos minden a pénz körül forog - legalábbis ez a látszat. A pénz nem boldogít; ha nincs! (Karinthy)
- , Közöny, viszályok és pártoskodás, széthúzás, irigység, klikkesedés, kettősségek.


 
Az első pecséttervezet:





 AZ EGYKORI ALAPÍTÓ TAGOK (névsor szerint):


No.    Tagok:
1.       Balogh István
2.       Barna Márta
3.       Bátfai Zsolt
4.       Blaskó Judit
5.       Bóbis Katalin
6.       Bóbis Péter
7.       Bóbis Péterné
8.       Dobrocsi Istvánné
9.       Hornyák Henriett
10.     Kelemen László
11.     Koncz István
12.     Kovácsné Bóbis Klaudia
13.     Kucsera Andrásné
14.     Lényi Antal
15.     Lényi Szilvia
16.     Matus András
17.     Matus Andrásné
18.     Matus Edina
19.     Mlinárcsek Ferencné
20.     Nagy Gyuláné
21.     Nagy Imréné
22.     Neumayer Antal
23.     Pazsitni Anita
24.     Pazsitni Ferencné
25.     Petyerák István
26.     Pintér Beatrix
27.     Pintér Bernadett
28.     Pintérné Drenkó Magdolna
29.     Polyák Ferenc
30.     Prontvai Jenő
31.     Szarka Lajosné
32.     Szarka Lajos
33.     Szobonya Istvánné
34.     Szobonya István
35.     Varga Bence
36.     Varga Károlyné
37.     Zachar Kázmérné
38.     Dr. Zomborka Béla
39.     Zomborka Péter
40.     Zomborka Péterné




-------------------------------------------------------------------------

Bóbis Péter
egykori NKFE elnök
-
Nézsa, 2014. Szent Mihály havának 28. napján
 



2014/09/07

Tanévnyitó lelkigyakorlat és szentmise Nézsán

2014. szeptember 6-án szombaton tanévnyitó lelkigyakorlatra és szentmisére hívta a híveket, a gyermekeket, a szülőket és minden érdeklődőt  Rados László plébános atya.

A lelkigyakorlat 17 órakor kezdődött, amelyet Láng András egykori nézsai plébános tartott és témája - a tanévnyitóhoz kapcsolódóan - a „CSALÁDI NEVELÉS” volt. 

A lelkigyakorlat alapgondolata, amely Keresztelő Szent János születéséhez kapcsolódik: 
 „Vajon mi lesz ebből a gyerekből? - Mert az Úr keze volt vele (Lk 1,66) 

Keresztény emberként hisszük, hogy a jó Isten vele lesz. De valljuk azt is, hogy az ember csak akkor hisz igazán a gondviselésben, ha kötelességéből semmit sem mulaszt el megtenni. S ez esetben legfőbb kötelességünk a megfelelő nevelés biztosítása.

Az atya három lényeges dologra hívta fel a figyelmet, ami a gyermekek nevelésénél elengedhetetlen és amire minden körülmények között törekedni kell:
  1. EMBERSÉG
  2. HIT
  3. TUDÁS  
Az előadás során a saját tapasztalatok mellett, olyan kimagasló nevelőket hozott fel példaképként, akik képesek voltak rossz körülmények között élő gyermekekhez, fiatalokhoz is eljuttatni az evangéliumon keresztül az emberséget, a hitet és a tudást:
  • Don Bosco olasz szerzetes, aki megvalósította a  szegény és árva gyerekek iskoláját. Legfőbb alapelve a kölcsönös bizalom a gyerekekkel. 
  • Merici Szent  Angéla, aki a betegeknek, elvesztett szülőknek, fogyatékosoknak, rokkantaknak a védőszentje. A leányok nevelésben a bajba került nők, asszonyok támogatásában tudott kiemelkedőt alkotni.
  • Kalkuttai Teréz Anya, akinek életútja példa egy olyan korban, amelyben a közöny, a cinizmus, a gátlástalanság, a részvétlenség kezd eluralkodni, az értékek kiürülnek, sőt, maga a szó, hogy érték is lassan gyanússá, nevetségessé válik.  Példája arra figyelmeztet mindannyiunkat, hogy jobb emberek legyünk, hogy soha ne feledkezzünk meg a szegényekről, nyomorultakról, szenvedőkről.
Az előadás végén az atya visszatért az alapgondolathoz: „Vajon mi lesz ebből a gyerekből?” A válasz erre csak az lehet, hogy: ember! Az ember embernek születik. Őstisztasággal, eredendő jóravalósággal, az isteni világrend legteljesebb érték-megvalósító lehetőségeként. S felelősségteljesen tegyük hozzá: olyan, amilyennek útnak indítjuk. A helyes útra indításhoz és felneveléshez adjon tisztánlátást, hozzáértést, erőt és szeretetet a jó Isten!





--

Bobe


2014/06/29

Bérmálkozás Nézsán Szent Péter és Szent Pál ünnepén



2014. június 29-én, Szent Péter és Szent Pál apostolok ünnepén volt a Nézsai Szent Jakab plébánia templomban a bérmálkozás. Az ünnepi szentmisét és a Bérmálkozás szentségének kiosztását Beer Miklós váci püspök végezte, Rados László nézsai plébános segédletével. 




Ezen a szép napon 28 környékbeli ifjú nyert nagykorúságot Krisztusban.

 -
Egy püspöki látogatás mindig nagy dolog egy település életében, így volt ez most is Miklós püspök  2014. évi utolsó bérmálásán is...

A szentmise elején a település egyházi és világi vezetői  köszöntötték a püspököt.
 
Szentbeszédében a püspök beszélt arról, hogy 11 évvel ezelőtti megyés püspöki beiktatása (2003. június 20.) pénteki napra esett és abban az évben ugyan így vasárnapra esett Péter-Pál ünnepe és előtte ugyan így papszentelés volt a Váci Székesegyházban, ahogyan ebben az évben is. Az, hogy az ünnep most pont ugyan így esett üzenetértékkel bír és szép emlékeket idéz.

Megemlítette, hogy előtte való napon Dunavarsányban az Egyházmegyei találkozón járt, amelynek jelmondata „Aggiornamento! Újuljatok meg lélekben!" - a  a naprakészség a megújulás, a feladatvállalás volt. Hogy ki-ki a maga módján tárja ki a szívét, újítsa meg alázattal vállalja és teljesítse a kapott feladatokat és legyen mindig naprakész a hitben is.

Ferenc pápáról és elődeiről beszélt azután, ahol megemlítette a szentatya szerénységét és elhivatottságát. „Nem halljátok, hogy Jézus kopogtat? De belülről!"

A szentbeszédet követően felszólította a bérmálkozókat a keresztségi fogadalom megújítására, majd a bérmálás szentségének kiosztás következett. 
Itt egyesével a püspök elé járultak a bérmálkozók és keresztszüleik. A keresztszülő a bérmálkozó mögött állt és jobb kezét a jobb vállára helyezte. Ezzel kifejezve felelősségvállalását a bérmálkozóért.
A püspök mindenkitől megkérdezte választott bérmanevét és a bal vállára tette a kezét, majd néhány szóban méltatta a védőszent érdemeit és példáján keresztül rövid útmutatást mondott a bérmálkozónak.  
A Szentség kiosztásánál a püspök a bérmálkozó fejére tette a kezét és krizmába mártott hüvelykujjával keresztet rajzolt a homlokára a „Szentlélek ajándékának jelét!". Végezetül kezet fogott a megbérmálttal és a bérmaszülővel is.

A szentmise végén Sztankó Szandra szeretettel köszöntötte a frissen bérmáltakat és átadta a következő Nagymarosi Ifjúsági Találkozóra szóló meghívást.
A szentmise befejezésekor a püspök megáldotta a híveket és felhangzott a pápai és a magyar himnusz fennkölt dallama.


Ezután a püspök atya, a plébános atya, a bérmálkozók és keresztszüleik átvonultak a plébániára, ahol a közösségi teremben Agapén vettek részt.





--
B.P.
nézsai krónikás

2014/06/02

40 évnyitó, 40 évzáró, 40 ballagás

2014. május 30-án - pénteken - tartották a nézsai óvodában a nagycsoportosok ballagását.  A ballagó óvodások és a kis- és középső csoportosok színvonalas műsort adtak elő az óvónők és a dadukák vezetésével.

 Az ünnepen Zachar Kázmérné óvodavezetőt köszöntötték az egybegyűltek nyugdíjba vonulása alkalmából.




Itt közlöm az általam mondott beszédet:



Kedves Vera néni! Kedves Ballagók! Kedves óvodai dolgozók! Kedves vendégek! 

Felkértek, hogy a szülők nevében szóljak pár szót nyugdíjba vonulása alkalmából.
Talán mindenki tudja rólam, hogy mind a három gyermekem a nézsai óvodába járt (jár). Mai napig, ha szóba kerül, mindig büszkén beszélnek az óvodás éveikről. 


Annak idején én magam is ide jártam és büszke vagyok, hogy nézsai óvodás, majd később nézsai iskolás lehettem. Én is szívesen emlékszem vissza a Gémesi óvónénivel eltöltött óvodás évekre és azóta sem ettem olyan finom madártejet, amilyet óvodás koromban Rapavi Ilonka néni készített!

A ballagókhoz csak annyit szeretnék szólni, hogy soha ne felejtsétek el, hogy a nézsai óvodába jártatok és mindig szívesen emlékezzetek vissza az óvónénitekre, a dadukákra és a szakácsnénikre.
Hozzám hasonlóan biztosan nektek is lesznek szép emlékeitek a nézsai óvodás évekről. Azt a kis jelet pedig, ami ott volt a fogasotokon jól jegyezzétek meg, hiszen arról  mindig az óvodátok fog majd eszetekbe jutni!
A jól megérdemelt pihenés után az általános iskolához sok sikert kívánok!

.
Kedves Vera néni!
Negyven évnyitó, negyven évzáró, negyven ballagás 

A negyven év alatt pontosan, lelkiismeretesen tette az oktató-nevelő munkáját.
Az óvoda volt a második otthona. Tősgyökeres nézsaiként jól ismerte a helyi viszonyokat és szerette a nézsai közösségünket. 
Az óvodával aktívan részt vállalt a település életében - az óvodások mindig kivették a részüket - ezzel emelve a rendezvények színvonalát.

Az óvoda vezetésével járó feladatok növekedésével, nehézségével mindig bátran szembeszállt. Én személy szerint is úgy ismertem (4 évig voltam alpolgármester, majd még 4 évig képviselő), hogy a testületi üléseken az Nézsai Óvoda igazáért mindig kiállt.
Ápolta a magyar és a nemzetiségi hagyományokat. A keresztény nevelést a hittan foglalkozásokon lehetővé tette.
Készséges, segítőkész volt kollégáival és a gyermekekkel egyaránt.
A szülőkkel jó kapcsolatot tartott fenn, de ha kellett a többség akaratát vette figyelembe.
Sok munkát fektetett az óvoda és az óvodások fejlesztésére.
Így igazi „Gyermeki Csodakertet” varázsolt az óvodásainknak.
 
Végezetül, azzal, hogy valaki nyugdíjas lesz nem ér véget az élet. 
Bízom benne, hogy tapasztalataira a továbbiakban is számít az óvoda leendő vezetése.
 
Minden egykori és jelenlegi nézsai óvodás és szüleik nevében ezúton szeretnénk megköszönni a sok éves kitartó munkát.
Köszönjük szépen!

Kívánunk hosszú boldog és tartalmas nyugdíjas éveket!
Jókedvet, sok-sok örömet az unokákkal, alkotókedvet az önmegvalósításhoz!
És nem utolsó sorban jó egészséget!

Vera néni köszönjük!

-
Bóbis Péter
egy volt nézsai óvodás