2016/06/04

1920. június 4. - Elfelejtettétek!?



Gyászba öltözött a föld,
Vérszínű lett minden zöld,
A fehér szín is elveszett,
A zászló lassan vörös lett...
Nézd, a keselyűk szállnak,
A megsebzett harcos a földre lehullt
- zakatol egyre benn -
A vesztünkre várnak,
Nem lesz bocsánat,
Míg kísért a múlt.

Meggyötör, de meg nem tör,
Érzem azt, hogy egyszer felkel a Nap,
Messze száll, a vad madár,
Álmát megóvja minden rab.

 Vérbe mártott tollakkal,
Rontást ontó szavakkal,
Hazátlanok ünnepe,
Bosszúállók öröme
Nézd, az idegen célok,
Mocskos kis tervek, gondolatok
- zakatol egyre benn -
hogy nem hulltam térdre,
most erre a földre, csak megtűrt vagyok.

Meggyötör, de meg nem tör,
Érzem azt, hogy egyszer felkel a Nap,
Messze száll, a vad madár,
Álmát megóvja minden rab
Ártatlanul, az átok csak hull,
Tudom, hogy a Bálvány éhes és vad,
Vesztünkre tör, a közöny is öl,
Nem bújhatsz el, ha áldozat vagy!








---