Édesapám sok-sok évig dolgozott épületasztalosként a Fővárosi 3. sz. Építőipari Vállalatnál. A különböző budapesti munkahelyek megközelítéséhez a brigád gyakran a tömegközlekedést használta.
Történt egyszer, hogy villamoson utaztak az aktuális munkahelyre. (Abban az időben, amikor 50 fillér volt egy vonaljegy, 70 fillér egy átszállójegy, 6 Ft egy felnőtt heti bérlet és 2 Ft 70 fillér egy tanulóbérlet.)
Egy cigány asszony ült a villamoson ölében egy cumizó kisgyerekkel, akit Kálmánnak hívtak. A cumi a villamos rázkódására hirtelen kiesett a kisgyerek szájából, amire az hangosan sírni kezdett, felhívva magára a tömött kocsiban utazók figyelmét. A közelben lévő kalauz megsajnálta az asszonyt, felvette a villamos olajos padlójáról a cummedlit és átadta a nőnek. A cigány asszony szájával megtisztította a cumit és hogy elnémítsa az ordító gyermeket hangosan csitította:
- "Kapd be, kapd be, Kálmánykám! Ha nem kapod be, a kalauz bácsi fogja bekapni!"
A környező utasok jót nevettek az eseten. A kalauz meg jól elpirult és egy kicsit kellemetlenül érezte magát.
A családunkban és ismerőseink körében így vált szállóigévé Nézsán a "kapd be, kapd be, Kálmánkám" kifejezés.
--
Lejegyezte:
 |
----------------------------
Ha Neked is van egy sztorid írd meg!
Itt az NCB-n közzétesszük!
