Zentai József emlékének ajánlva.
-
1919. január 29-én szerdán, Budapesten mindenki Ady Endre temetésére készült. Eközben Balassagyarmaton felkelés tört ki a bitorló cseh intervenciós katonaság ellen, akik a várost már két hete megszállás alatt tartották.
Magyarország tragikus helyzetben volt, jogaiban leigázták, a vesztesek közé sorolták és a belső féreg is rágta rendesen. Szinte minden irányból bevonultak a falánk ellenséges haderők az általuk rugalmasan értelmezett határokig. Sokszor a kapzsiság, a bosszúvágy és a tájékozatlanság (vagy éppen tájékozottság) miatt a csehek, a szerbek, a románok harminc-negyven főből álló csapatai minden ellenállás nélkül szállhattak meg tiszta magyar városokat, és ott, mint hódítók rendezkedhettek be. Így történt ez a nógrádi megyeszékhelyen is.
A világháború veszteségei miatt a túlzóan naiv, hazaáruló Károlyi-kormány politikájának is köszönhetően az olasz mintára összetákolt cseh hadsereg egyszerűen megszállta Balassagyarmatot és környékét (gyorsan haladtak Pozsonyt január 2-án szállták meg). Ezzel a területi igényüket is kinyilvánítva, megpróbáltak minél nagyobb karéjt kihasítani Magyarországból, hogy ezáltal is nagyobb súllyal tudjanak érvelni majd a februárban kezdődő béketárgyalásokon. Nem titkolt céljuk, a nagyratörő tervekben szereplő Cseh-szlovák műállam területének minél nagyobbá tétele. Bízván abban, hogy a politikai vákuum miatt szétesett magyar hadsereg komolyabb ellenállásra képtelen lesz. Korabeli újságcikkeket olvasva előfordult, hogy a helyi tótok is inkább a magyar oldal mellett álltak ki és harcokba bocsátkoztak a cseh katonasággal.
A korabeli újságcikkekből az is nyilvánvaló, hogy Magyarországon abban bíztak, hogy majd a győztes hatalmak helyreigazítják a bitorolt határokat a magyar fél javára. De a nyugati hatalmakban bízni, most sem volt szerencsés...
A Vác-Gyöngyös-Miskolc vonal volt a fő cél és ezzel a nagy román tervekhez csatlakozva szomszédságba kerülni Romániával. Ehhez jött volna még a Balaton nyugati oldalán az abszurd szláv-korridor. Így igyekeztek Magyarországot kutyaszorítóba fogni, teljesen megbénítani és ellehetetleníteni.
A január 15-én vasúton érkező olasz legionárius mundérba bújt cseh katonák, érkezésük után szinte azonnal beszivárogtak mindenhová, elkezdték a berendezkedést és kitűzték a cseh zászlókat. Egyszerűen megszállták és elbitorolták az épületeket, köztük a honvéd laktanyát is. Szélsőséges cseh-szlovákosítás indult meg. A Balassagyarmat - Aszód vasútvonal állomásain kicserélték a helységnév táblákat szlovák nyelvűekre. Így lett, akkor Váctól - Miskolcig hirtelen minden településnek (cseh)szlovák elnevezése, sokszor kitalált (mű) településneveket kreálva a falvaknak (ez a mesterséges névadás Erdélyben is megtörténik). Gyöngyösnek például nem is volt tót elnevezése.
Balassagyarmaton megtörtént a csoda, és a város megvédte magát! A vármegyeházán lezajlott gyűlésen eldöntötték, hogy nem hajlandók elfogadni a feltételeket és a hivatalnokok megtagadták az eskütételt a betolakodóknak. A megyeszékhelyen és a környékén élő bátor polgárok, vasutasok, iparosok, orvosok, tanárok, diákok és az őket támogató, hazájukat mentő magyar katonák, ezzel a hazafias népfelkeléssel megmutatták, hogy érdemes a magyar földért összefogni és minden veszéllyel szembenézni. Örök emléket állítva a bátor összetartásnak és a hazaszeretnek!
A balassagyarmati felkelés - avagy csehkiverés - jórészt utcai harc volt a Balassagyarmatot elfoglaló cseh(szlovák) erők ellen. A csehek kiverése január 29-ének hajnalán indult, mikor a magyar erők behatoltak a város területére és megtámadták a csehek által birtokolt épületeket, amelyek között a legfontosabb a laktanya volt. A laktanya területén és környékén dúltak a legnagyobb harcok, amelyek egészen február 1-jéig eltartottak. A harcokban több ember, köztük a cseh parancsnok is életét vesztette. A laktanyát végül a polgárok és a megérkező iglói géppuskások egységei foglalták el, ezzel pedig az egész várost visszafoglalták.
A felkelők hősiességének elismeréseként, 2005-ben az országgyűlés a Civitas Fortissima (legbátrabb város) címet adományozta Balassagyarmatnak.
100 év távlatából úgy gondolom, hogy ez a durva területfoglalás, nem az egyszerű cseh vagy tót emberekről szólt, hiszen őket is megtéveszthette a hatalom. Ha róluk szólt volna ma is békében élne a Felvidéken a tót, a magyar és nem lett volna Trianon. Ez a a kapzsi, hataloméhes oligarchákról és kisstílű politikusokról szólt, akik Magyarország megsemmisülését szerették volna látni.
A magyar emberek számára - főleg, ha nógrádiak - Balassagyarmat példája örökre ott kell hogy ragyogjon a magyar szabadság egén!
Kicsit tovább gondolva, a balassagyarmati hősök felkelése védte meg Nyugat-Nógrád és Észak-Pest megye településeit (köztük Nézsát is), hogy most nem (Cseh)Szlovákiához tartoznak. Politikai akarat és szervezett katonaság híján nagyobb ellenállásra nem lettek volna képesek ezek a falvak. (Ahogy nem is voltak képesek a Felvidéken, ez csak fegyveres erővel lehetséges.) Ezért hálával és köszönettel tartozunk Balassagyarmatnak, mert itt sikerült!
Ki tudja lenne-e 2019-ben, aki ilyen támadás után, életét sem féltve kiverné a bitorlókat?
Hitem szerint igen!
Ezért a puskaport tartsuk mindig szárazon, vigyázzunk, és mondjuk el gyermekeinknek, hogy volt egyszer egy város, ahol Bátrak éltek! Utódaik pedig ma is büszkék a hőseikre!
Szeressük a hazát! És ahol lehet, fogjunk össze magyarok! Ebben sose álljunk csehül!
--
Bóbis Péter (Bobe)
nézsai krónikás
 |
| Egri Újság (1919. január) |
A világháború veszteségei miatt a túlzóan naiv, hazaáruló Károlyi-kormány politikájának is köszönhetően az olasz mintára összetákolt cseh hadsereg egyszerűen megszállta Balassagyarmatot és környékét (gyorsan haladtak Pozsonyt január 2-án szállták meg). Ezzel a területi igényüket is kinyilvánítva, megpróbáltak minél nagyobb karéjt kihasítani Magyarországból, hogy ezáltal is nagyobb súllyal tudjanak érvelni majd a februárban kezdődő béketárgyalásokon. Nem titkolt céljuk, a nagyratörő tervekben szereplő Cseh-szlovák műállam területének minél nagyobbá tétele. Bízván abban, hogy a politikai vákuum miatt szétesett magyar hadsereg komolyabb ellenállásra képtelen lesz. Korabeli újságcikkeket olvasva előfordult, hogy a helyi tótok is inkább a magyar oldal mellett álltak ki és harcokba bocsátkoztak a cseh katonasággal.
A korabeli újságcikkekből az is nyilvánvaló, hogy Magyarországon abban bíztak, hogy majd a győztes hatalmak helyreigazítják a bitorolt határokat a magyar fél javára. De a nyugati hatalmakban bízni, most sem volt szerencsés...
A Vác-Gyöngyös-Miskolc vonal volt a fő cél és ezzel a nagy román tervekhez csatlakozva szomszédságba kerülni Romániával. Ehhez jött volna még a Balaton nyugati oldalán az abszurd szláv-korridor. Így igyekeztek Magyarországot kutyaszorítóba fogni, teljesen megbénítani és ellehetetleníteni.
A január 15-én vasúton érkező olasz legionárius mundérba bújt cseh katonák, érkezésük után szinte azonnal beszivárogtak mindenhová, elkezdték a berendezkedést és kitűzték a cseh zászlókat. Egyszerűen megszállták és elbitorolták az épületeket, köztük a honvéd laktanyát is. Szélsőséges cseh-szlovákosítás indult meg. A Balassagyarmat - Aszód vasútvonal állomásain kicserélték a helységnév táblákat szlovák nyelvűekre. Így lett, akkor Váctól - Miskolcig hirtelen minden településnek (cseh)szlovák elnevezése, sokszor kitalált (mű) településneveket kreálva a falvaknak (ez a mesterséges névadás Erdélyben is megtörténik). Gyöngyösnek például nem is volt tót elnevezése.
Balassagyarmaton megtörtént a csoda, és a város megvédte magát! A vármegyeházán lezajlott gyűlésen eldöntötték, hogy nem hajlandók elfogadni a feltételeket és a hivatalnokok megtagadták az eskütételt a betolakodóknak. A megyeszékhelyen és a környékén élő bátor polgárok, vasutasok, iparosok, orvosok, tanárok, diákok és az őket támogató, hazájukat mentő magyar katonák, ezzel a hazafias népfelkeléssel megmutatták, hogy érdemes a magyar földért összefogni és minden veszéllyel szembenézni. Örök emléket állítva a bátor összetartásnak és a hazaszeretnek!
A balassagyarmati felkelés - avagy csehkiverés - jórészt utcai harc volt a Balassagyarmatot elfoglaló cseh(szlovák) erők ellen. A csehek kiverése január 29-ének hajnalán indult, mikor a magyar erők behatoltak a város területére és megtámadták a csehek által birtokolt épületeket, amelyek között a legfontosabb a laktanya volt. A laktanya területén és környékén dúltak a legnagyobb harcok, amelyek egészen február 1-jéig eltartottak. A harcokban több ember, köztük a cseh parancsnok is életét vesztette. A laktanyát végül a polgárok és a megérkező iglói géppuskások egységei foglalták el, ezzel pedig az egész várost visszafoglalták.
A felkelők hősiességének elismeréseként, 2005-ben az országgyűlés a Civitas Fortissima (legbátrabb város) címet adományozta Balassagyarmatnak.
100 év távlatából úgy gondolom, hogy ez a durva területfoglalás, nem az egyszerű cseh vagy tót emberekről szólt, hiszen őket is megtéveszthette a hatalom. Ha róluk szólt volna ma is békében élne a Felvidéken a tót, a magyar és nem lett volna Trianon. Ez a a kapzsi, hataloméhes oligarchákról és kisstílű politikusokról szólt, akik Magyarország megsemmisülését szerették volna látni.
A magyar emberek számára - főleg, ha nógrádiak - Balassagyarmat példája örökre ott kell hogy ragyogjon a magyar szabadság egén!
Kicsit tovább gondolva, a balassagyarmati hősök felkelése védte meg Nyugat-Nógrád és Észak-Pest megye településeit (köztük Nézsát is), hogy most nem (Cseh)Szlovákiához tartoznak. Politikai akarat és szervezett katonaság híján nagyobb ellenállásra nem lettek volna képesek ezek a falvak. (Ahogy nem is voltak képesek a Felvidéken, ez csak fegyveres erővel lehetséges.) Ezért hálával és köszönettel tartozunk Balassagyarmatnak, mert itt sikerült!
Ki tudja lenne-e 2019-ben, aki ilyen támadás után, életét sem féltve kiverné a bitorlókat?
Hitem szerint igen!
Ezért a puskaport tartsuk mindig szárazon, vigyázzunk, és mondjuk el gyermekeinknek, hogy volt egyszer egy város, ahol Bátrak éltek! Utódaik pedig ma is büszkék a hőseikre!
Szeressük a hazát! És ahol lehet, fogjunk össze magyarok! Ebben sose álljunk csehül!
 |
| Vasárnapi Ujság 66. évf. 6. sz. (1919. február 9.) |
--
Bóbis Péter (Bobe)
nézsai krónikás
