Egy nézsai viszontagságai Magyarországon - 1.rész - Tartozás - Váci kórház SFR

  "Tudom én is megnyugodnék, ha valahová tartoznék..."

"Balhüvelykem bizsereg..."

A dolog ott kezdődött, hogy rendesen bevertem a bal  hüvelykujjam körömházát, ami fokozatosan elkezdett bedagadni. Különösebben nem foglalkoztam vele, de amikor már a tollat sem tudtam fogni, tudtam, hogy valami nincs rendben. Jó lenne megmutatni egy orvosnak, mert már nem csak bizsergett, de kezdett elviselhetetlenül fájni. Vácon dolgoztam, így munkaidő után felmentem a váci kórház "Sürgősségi Felvételi Részlegére" (SFR). De lehet, hogy nem kellett volna...

Megmutattam a diszpécsernek, aki már rögzítette is az adataimat. Ilyenkor automatikusan kérik a TAJ kártyát, a számokból kiderült, hogy lakóhelyem Nézsán van. Ez pedig igen nagy probléma, mert nem oda tartozom! "Miért nem Balassagyarmatra ment?" - hangzott a találós kérdés. Este hat órakor én meg csak álltam ott megalázva és szégyelltem magam hogy rossz helyre mentem, meg még az ujjam is fáj... És hogy ezt nehogy elfelejtsem még egy párszor elmondták nekem ott-tartózkodásom alatt, hogy semmi keresni valóm nincs itt, máshová tartozom. De csakis azért, mert fáj megkegyelmeznek, foglaljak helyet a váróba majd szólítani fognak...

A váróban túl sok hely nem volt, hát egy csendesebb helyre húzódtam és vártam, hogy behívjanak. Közben elgondolkodtam azon, hogy hová is tartozom. De milyen kicsi a világ, pont itt találkozok egy nézsaival, aki szintén valamilyen problémával várakozott. - Egyébként az a tapasztalatom és biztosan mindenkinek volt már ilyen esete, hogy bárhová sodorjon is a szél, a világ bármely szegletébe mindig feltűnik egy magyar honfitárs és ez jó érzéssel tölt el, de így van ez kicsiben is ha ritkán eljutok Magyarország valamelyik távolabbi pontjára szint biztosan találkozom nézsai vagy környékbeli földimmel. - Tehát szóba elegyedtünk és rákérdeztem, hogy szintén ilyen megalázó módon kezelték-e a betegfelvételi pultnál? A válaszán persze meglepődtem: "Dehogy, nekem van Pest megyei ideiglenes lakcímem. Neked nincs?"  Szóval ennyi! Ez kérem Magyarország, itt mindig van egy kiskapu és máris megnyílik az út a probléma megoldásához, és nem szegeznek fel azért mert nem tartozol oda ahova.

 Gyerekkorom óta sürgősebb esetekben édesanyámék Vácra hordtak orvoshoz, ide a kórházba, ahová most épp nem tartozom. Nézsai szemmel logikus is lenne, hiszen Nézsától Vác 20 km-re van Balassagyarmat pedig 40 km-re. Később csonttöréseimet is itt tették rendbe... Köszönet és hála Jakab doktornak érte.

-

Tényleg hová is tartozunk valójában?

Ez másokra is tartozna...
Aztán eszembe jutott a Korál "Tudom én is megnyugodnék" című száma.

De lehet, hogy ez nem is ide tartozik!

--

NBP

Édes, ékes apanyelvünk

Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót.

Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót.

Egyes számban kő a kő, többes számban kövek.

Nőnek nők a többese, helytelen a növek.

Többesben a tő nem tők, szabatosan tövek,

Aminthogy a cső nem csők, magyarföldön csövek.

Anyós kérdé van két vőm, ezek talán vövek?

Azt se tudom mi a cö, egyes számú cövek?

Csók - ha adják - százával jó, ez benne a jó.

Hogyha netán egy puszit kapsz, annak neve csó?

Bablevesed lehet sós, némely vinkó savas,

Nem lehet az utca hós, magyarul csak havas.

Miskolcon, ám Debrecenben, Győrött, Pécsett, Szegeden,

Mire mindezt megtanulod, beleőszülsz idegen.

Agysebész, ki agyat műt, otthon ír egy művet.

Tűt használ a műtéthez, nem pediglen tüvet.

Munka után füvet nyír, véletlen sem fűvet.

Vágy fűti a műtősnőt. A műtőt a fűtő.

Nyáron nyír a tüzelő, télen nyárral fűt ő.

Több szélhámost lefüleltek,

Erre sokan felfüleltek,

Kik a népet felültették,

Mindnyájukat leültették.

Foglár fogán foglyuk van.

Nosza tömni fogjuk.

Eközben a fogházból megszökhet a foglyuk.

Elröppenhet foglyuk is, hacsak meg nem fogjuk.

Főmérnöknek fáj a feje, vagy talán a fője?

Öt perc múlva jő a neje, s elájul a nője.

Százados a bakák iránt szeretetet tettetett,

Reggelenként kávéjukba rút szereket tetetett.

Helyes, kedves helység Bonyhád, hol a konyhád helyiség.

Nemekből, vagy igenekből született a nemiség?

Mekkában egy kába ürge Kába kőbe lövet,

Országának nevében a követ követ követ.

Morcos úr a hivatalnok, beszél hideg s ridegen ,

Néha játszik, nem sajátján, csak idegen idegen.

Szeginé a terítőjét, szavát részeg Szegi szegi,

Asszonyának előbb kedvét, majd pedig a nyakát szegi.

Elvált asszony nyögve nyeli a keserű pirulát:

Mit válasszon: a Fiatot, fiát vagy a fiúját?

Ingyen strandra lányok mentek,

Minden előítélettől mentek,

Estefelé arra mentek,

Én már fuldoklókat mentek.

Eldöntöttem megnősülök, fogadok két feleséget.

Megtanultam, hogy két fél alkot és garantál egészséget.

Harminc nyarat megértem, mint a dinnye megértem,

Anyósomat megértem, én a pénzem megértem.

Hiba mentes mentő vagyok,

Szőke Tisza partján mentem,

Díszmagyarom vízbe esett,

Díszes mentém menten mentem.

Szövőgyárban kelmét szőnek.

Fent is lent, meg lent is lent.

Kikent-kifent késköszörűs

lent is fent meg fent is fent.

Ha a kocka újfent fordul: fent a lent és lent is fent.

Hajmáskéren pultok körül körözött egy körözött,

Hagyma lapult kosarában, meg egy adag körözött.

Fölvágós a középhátvéd. Három csatárt fölvágott.

Hát belőle vajon mi lesz? Fasírt-é vagy fölvágott?

Díjbirkózó győzött tussal,

Nevét írják vörös tussal,

Lezuhanyzott meleg tussal,

Prímás várja forró tussal.

Határidőt szabott Áron,

Árat venne szabott áron.

Átvág Áron hat határon,

Kitartásod meghat Áron.

Felment - fölment, tejfel - tejföl, ...

Ne is folytasd barátom!

Első lett az ángyom lánya a fölemás korláton.

Magyarország olyan ország, hol a nemes nemtelen,

Lábasodnak nincsen lába, aki szemes szemtelen.

A csinos néha csintalan, szarvatlan a szarvas,

Magos lehet magtalan, s farkatlan a farkas.

Daru száll a darujára s lesz a darus darvas.

Rágcsáló a mérget eszi, engem esz a méreg.

Gerinces vagy rovar netán a toportyán féreg?

Egyesben a vakondokok vakond avagy vakondok?

Hasonlókép helyes lesz a kanon meg a kanonok?

Némileg vagy nemileg? Gyakori a gikszer.

"Kedves egesz seggedre!" köszönt a svéd mixer.

Arab diák magolja: "tevéd, tévéd, téved,

Merjél mérni mértékkel, mertek, merték, mértek.

Pisti így szól: "Kimosta anyukám a kádat!"

Viszonzásul kimossa anyukád a kámat?

Óvodások ragoznak: "Enyém, enyéd, enyé",

Nem tudják, hogy helyesen: tiém, tiéd, tié.

A magyar nyelv, remélem meggyőztelek barátom,

Külön leges-legszebb nyelv, kerek e nagy világon.

Bencze Imre

-

EGY MONDAT A ZSARNOKSÁGRÓL

Hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van
nemcsak a puskacsőben,
nemcsak a börtönökben,

nemcsak a vallató szobákban,
nemcsak az éjszakában
kiáltó őr szavában,
ott zsarnokság van

nemcsak a füst-sötéten
lobogó vádbeszédben,
beismerésben,
rabok fal-morse-jében,

nemcsak a bíró hűvös
ítéletében: bűnös!
ott zsarnokság van
nemcsak a katonásan

pattogtatott „vigyázz!”-ban,
„tűz!”-ben, a dobolásban,
s abban, ahogy a hullát
gödörbe húzzák,

nemcsak a titkon
félignyílt ajtón
ijedten
besuttogott hírekben,

a száj elé hulltan
pisszt jelző ujjban,
ott zsarnokság van
nemcsak a rács-szilárdan

fölrakott arcvonásban
s e rácsban már szótlan
vergődő jajsikolyban,
a csöndet

növelő néma könnyek
zuhatagában,
kimeredt szembogárban,

ott zsarnokság van
nemcsak a talpraálltan
harsogott éljenekben,
hurrákban, énekekben,

hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van
nemcsak az ernyedetlen
tapsoló tenyerekben,

kürtben, az operában,
épp oly hazug-harsányan
zengő szoborkövekben,
színekben, képteremben,

külön minden keretben,
már az ecsetben;
nemcsak az éjben halkan
sikló gépkocsizajban

s abban,
megállt a kapualjban;

hol zsarnokság van, ott van
jelenvalóan
mindenekben,
ahogy rég istened sem;

ott zsarnokság van
az óvodákban,
az apai tanácsban,
az anya mosolyában,

abban, ahogy a gyermek
idegennek felelget;

nemcsak a szögesdrótban,
nemcsak a könyvsorokban
szögesdrótnál jobban
butító szólamokban;

az ott van
a búcsúcsókban,
ahogy így szól a hitves:
mikor jössz haza, kedves;

az utcán oly szokottan
ismételt hogy-vagy-okban,
a hirtelen puhábban
szorított kézfogásban,

ahogy egyszercsak
szerelmed arca megfagy,
mert ott van
a légyottban,

nemcsak a vallatásban,
ott van a vallomásban,
az édes szó-mámorban,
mint légy a borban,

mert álmaidban
sem vagy magadban,
ott van a nászi ágyban,
előtte már a vágyban,

mert szépnek csak azt véled,
mi egyszer már övé lett;
vele hevertél,
ha azt hitted, szerettél,

tányérban és pohárban,
az ott van az orrban, szájban,
hidegben és homályban,
szabadban és szobádban,

mintha nyitva az ablak,
s bedől a dögszag,
mintha a házban
valahol gázfolyás van,

ha magadban beszélgetsz,
ő, a zsarnokság kérdez,
képzeletedben
se vagy független,

fönt a Tejút is már más:
határsáv, hol fény pásztáz,
aknamező; a csillag:
kémlelő ablak,

a nyüzsgő égi sátor:
egyetlen munkatábor;
mert zsarnokság szól
lázból, harangozásból,

a papból, kinek gyónol,
a prédikációból,
templom, parlament, kínpad:
megannyi színpad;

hunyod-nyitod a pillád,
mind az tekint rád;
mint a betegség,
veled megy, mint az emlék;

vonat kereke, hallod,
rab vagy, rab, erre kattog;
hegyen és tenger mellett
be ezt lehelled;

cikáz a villám, az van
minden váratlan
zörejben, fényben,
a szív-hökkenésben;

a nyugalomban,
e bilincs-unalomban,
a zápor-zuhogásban,
az égigérő rácsban,

a cellafal-fehéren
bezáró hóesésben;
az néz rád
kutyád szemén át,

s mert minden célban ott van,
ott van a holnapodban,
gondolatodban,
minden mozdulatodban;

mint víz a medret,
követed és teremted;
kémlelődsz ki e körből?
ő néz rád a tükörből,

ő les, hiába futnál,
fogoly vagy s egyben foglár;
dohányod zamatába,
ruháid anyagába,

beivódik, evődik
velődig;
eszmélnél, de eszme
csak övé jut eszedbe,

néznél, de csak azt látod,
mit ő eléd varázsolt,
s már körbe lángol
erdőtűz gyufaszálból,

mert amikor ledobtad,
el nem tiportad;
s így rád is ő vigyáz már,
gyárban, mezőn, a háznál,

s nem érzed már, mi élni,
hús és kenyér mi,
mi szeretni, kívánni,
karod kitárni,

bilincseit a szolga
maga így gyártja s hordja;
ha eszel, őt növeszted,
gyermeked neki nemzed,

hol zsarnokság van,
mindenki szem a láncban;
belőled bűzlik, árad,
magad is zsarnokság vagy;

vakondként napsütésben,
így járunk vaksötétben,
s feszengünk kamarában,
akár a Szaharában;

mert ahol zsarnokság van,
minden hiában,
a dal is, az ilyen hű,
akármilyen mű,

mert ott áll
eleve sírodnál,
ő mondja meg, ki voltál,
porod is neki szolgál.

(1950)

                           Illyés Gyula

Mi a haza?

"Édes anya, édes apa!
Mondjátok csak, mi a haza?
Tán e ház, amelyben vagyunk?
Amelyben mindnyájan lakunk:
Ez a haza?"

"Nem, gyermekem, ez csak házunk,
De amit itt körül látunk,
Merre földeink terülnek,
Merre kertjeink feküsznek:
Ez a haza!

Minden, amit a szem belát,
Itt e föld, mely kenyeret ád,
E folyók tele halakkal,
E szőlőhegyek falvakkal:
Ez a haza!

Amerre a hegylánc kéklik,
Merre a berek sötétlik,
Merre a róna kanyarul,
Melyre a kék ég leborul:
Ez a haza!

Hol egykor őseink laktak,
Itt csatáztak, itt mulattak,
Ahol a határt ők szabták
S örökségül reánk hagyták:
Ez a haza!

Ahol csontjaink porladnak
S mindig a földben maradnak,
Ahová bennünket tesznek,
Midőn egyszer eltemetnek:
Ez a haza!

Ez a föld, mely drága nekünk,
Melyet legjobban szeretünk,
Ahová, bármerre járunk,
Mindig vissza-visszavágyunk:
Ez a haza!"

                               Majthényi Flóra

- 

Kirándulás a bauxitbányához - 2011. tavaszán

Gyerekkorom óta időről-időre járom a nézsai határt. Nagyapám a nagyobb utcabeli gyerekekkel együtt engem is sokszor magával vitt gombázásai vagy "seprűnek való" vörösgyűrű gyűjtései alkalmával. Nagyon sokat tanultam ezeken a jókedvű kirándulásokon. Mikor a fiúk magasabb iskolába kerültek, már csak ketten jártuk az erdőket és a mezőket. Mivel nagyapám pásztoremberként jól ismerte a gombákat, a család nyugodt lehetett, hogy mindig ehető fajtákat viszünk haza. Akkor persze könnyebb volt, rendszeresen jártuk az erdőt, így jól ismertük a helyeket. Sajnos azóta az erdőket kitermelték és a megjegyzett száraz fa vagy tisztás már nem ott van, ahol akkor volt.
A fő vezérelv mindig az volt, hogy csak a biztosan ismert fajtákat szedjük le és lehetőleg a nagy csoportban nőt egyedeket. Mindig hátikosárral mentünk és volt hogy olyan sok rókagombát találtunk, hogy visszamentünk a Belegrádi erdőbe még egyszer. Ma már tudom, hogy a kosárba gyűjtés mindenképp praktikus módja a gombaszedésnek (igazi gombázó nem szed nejlonzacskóba gombát), hiszen az ehető gomák spórái ezáltal is terjedhetnek. Régen ösztönösen tudták, hogy mi a helyes. Ez sok mindenben így van. Ezt a kis bevezetőt azért írtam, mert a bauxitbánya környékén is nagyapámmal voltam először. Itt láttam életemben először közelről vadmacskát is.

Hát elindulta a Csomor-háza felé, hogy megnézzem hogy néz ki 2011. tavaszán a nézsai bauxitbánya környéke.

A bauxitot kifejtése után kisvasúton az acsai vasútállomásra vitték és vagonokba átrakodták.  Innen a öregek elmondása szerint Svédországba szállították. A II. világháború után felhagytak a bauxit termelésével. Sajnos a kisvasút sínpályája is teljesen elpusztult. Mára már csak a  nyomait lehet látni néhány helyen.

Magyarok madara

Magyarok madara
Segítsed e népet
Simogasd a Hittel
Ki utadra lépett

Ne légyen az úton
Múlt-veszejtő homály
Ragyogjon a Fényed
Repülj Turulmadár

Szárnyaiddal érintsd
Érintsd meg az eget
Óvjad és vezessed
Magyar nemzetedet

Úgy sarjad a növény
Ha időben vetünk
Véled légyen boldog
S termő az életünk

Magyarok madara
Segítsed e népet
Simogasd a Hittel
Ki utadra lépett

Ne légyen az úton
Múlt-veszejtő homály
Ragyogjon a Fényed
Repülj Turulmadár

                              Szőke István Atilla

-

Intelem

Percre se feledd, hogy testvéred

minden magyar, bárhol is éljen.

Összetartásban rejlik csak erő.

Más ember földjén nincs számodra hely.

Félvilágot is befuthatod,

más ember földjén testvértelen leszel,

s elfúj a szél, mint kósza őszi lombot,

ha nemzetedről megfeledkezel!

Te bús magyar, kit száműzött hazád,

s idegen zsarnok lakja otthonod:

bús sorsodért ne vádold nemzeted,

kit úgy tűnik, Isten is elhagyott.

A látszat csal. Isten ma is a régi.

Te hagytad őt el, te s a többiek,

s míg vissza nem zarándokoltok Hozzá,

s a múlt hibáit le nem törlitek:

magyar földön nem lesz új Magyarország,

Gaz és szemét nem terem nemzetet!

S a gyűlöletet nem mossa le semmi,

csak az összetartó igaz szeretet!

Wass Albert

-

Wass Albert a Kormorán együttes Válaszúton című lemezéről:

Nem féltelek hazám!

Bár ellened tör frígye zsarnokoknak,

Bár ellened tör irigy szolgahad,

Földönfutó népek megostromolnak,

Mint tengerár, megállsz, ha szikla vagy.

Nem féltelek hazám!

Eldültél volna, mint cser a viharban,

Ha a végzet nem nézett volna ki,

Hogy élj: nem törtek meg véres csatákban

A balszerencse századévei.

Nem féltelek hazám!

Ameddig áll Branyiszkód kőrakása*,

Mint órjás harcaid emlékjele,

Regét mond róla a Kárpát vadásza

S viharként leng rajt hősök szelleme.

Nem féltelek hazám!

Ameddig látom alföld rónaságát,

Felette multak délibábja kel,

Szent vér hizlalja lengő dús kalászát

És tápot a test, lélek benne lel.

Nem féltelek hazám!

Az ősi bűn küldött ránk sujtoló kort,

A lánc helyét csak szent vér mossa le:

Hogy a jobb gyermek győzzön, Mózses elhalt

A pusztában s egy nemzedék vele.

Nem féltelek hát hazám!

Madách Imre

- 

*A branyiszkói ütközet az 1848–49-es szabadságharc téli hadjáratának egyik jelentős következményekkel járó ütközete volt a Branyiszkói-hágónál 1849. február 5-én.

-

Az eladott Bátor

Mikszáth Kálmán által szerkesztett Országos Hírlap II.évfolyamának 30.számában (1898. január 30.) megjelent egy rövid hír a Sport rovatban, amelyben említést tesznek a nézsai ménesről. Blaskovichék nézsai méneséről van szó.

 






A rövid hír számunkra értékes információkkal szolgál és sok mindent elárul a korabeli nézsai lótenyésztés színvonaláról:

• Bátor híres ló, hiszen sok díjat nyert.
• A nagy Bálvány utóda volt (ebből következhet, hogy lehetett Nézsán több "Bálvány-ivadék" is).
• Ha ilyen híres és értékes lovak kerültek ki a nézsai ménesből, következtetni lehet, hogy milyen magas szintű lótenyésztés folyhatott Nézsán.

SZÁMOLJUNK AZ IDŐVEL! - 1. rész

Tudja-e, hogy hányadika van ma? És, hogy a hét melyik napja? Hát persze, ezekre a kérdésekre szinte mindenki azonnal rávágja a választ. De tudja-e, azt hogy az év hányadik hetében járunk? Aki könyvelő vagy TB ügyintéző, annak ez nem okoz gondot, de az átlagembernek igen. És azt tudja-e milyen napra fog esni a következő születésnapja? A választ a naptárban, öröknaptárban szoktuk megkeresni. De ismerjük-e naptárainkat valójában? Szinte minden nap a találkozunk velük, de tudjuk-e miképpen jutottunk el a mai közhasználatú naptárhoz?

A HETEK SZÁMBAVÉTELE

Azt szoktuk mondani, hogy egy év 12 hónapból, egy hónap pedig 4 hétből áll. Így aztán egy évben 4 x 12 = 48 hétnek kellene lennie… De azt is tudjuk, hogy valójában 52 hétből áll egy év. Egy hét természetesen hét napból áll. Ha évente 52 hét van, akkor tehát 7 x 52 = 364 napnak kellene lennie egy évben. Azonban tudjuk, hogy egy év, amennyiben nem szökőév 365 napból áll. Már megint egy ellentmondás? Egy átlagos évben tehát van legalább egy hét, ami az előző, vagy következő évre „átnyúlik”. Évente pontosan 12 hónap van, vagyis a 12 számot pontosan ismerjük. Azonban egy hónap nem pontosan négy hétből áll. Valójában egy harmincnapos hónap 4,3 hét. Ráadásul néhány hónap harminc napnál is hosszabb, február viszont csak 28 napos. Az első számításban tehát a 4 nem pontos szám, így használata nem is vezethet pontos eredményre. Egy hét pontosan hét napból áll. Vagyis a hetes számot nagyon pontosan ismerjük. Viszont egy év 52-nél egy kicsit több hétből áll. Tehát a második példaszámításnál az 52 nem pontos szám, így aztán használata pontatlan eredményre, vagyis 364 napos évre vezet.

Ha valakinek feltétlenül szükséges számon tartania a heteket (például, mert cégvezető), akkor jó, ha szembenéz a tényekkel: a naptárak bizony nem következetesek azok jelölésében. Van, amelyik a csonka hetet is megszámozza és tudomásul veszi, hogy ugyanannak a hétnek a másik évben is lesz egy sorszáma. Más naptárak egyszerűen elfelejtik beszámozni az ilyen átnyúló heteket. Abból, hogy egy év hossza egy nappal több, mint ha csupa teljes hétből állna, adódik egy megjegyzésre érdemes dolog: egy év első és utolsó napja a hét azonos napjára esik! (Illetve szökőévekben az utolsó nap egy nappal hátrébb.)

Van még egy érdekes következetlenség. Sok naptár vasárnappal kezdi a hetet; különösen az egyháziak. Mások hétfővel. A nemzetközi menetrendi szabályok is az utóbbit részesítik előnyben.

Miből adódik ez a furcsaság? És miből adódik a többi: hogy hónapjaink hossza változik. Hogy négyévente vannak szökőévek. Hogy ünnepeink hol pontosan egy dátumhoz (Pl.: március 15., augusztus 20.), hol a hét egy napjához (Pl.: május első vasárnapja, minden hónap harmadik vasárnapja), hol pedig titokzatos szabályokhoz (Pl.: Húsvét, Pünkösd) kötődnek.

Az egész rejtély mögött egy alapvető természeti tény áll. Ezt azután próbálják feldolgozni az emberiség nemzeti, felekezeti és néha foglalkozási kultúrái. Ez a tény: az emberiség egymással össze nem mérhető hosszúságú periodikus folyamatok között él. Ezek: a Nap látszólagos évi útja, a Hold fázisai, és a nappalok és éjszakák napi ritmusa. Az év hossza ­-  négy tizedesre kerekítve - 365,2422 nap, a holdhónap 29,53059 napos. A hét mesterséges időegység; hossza nagyjából egy negyed holdhónapnyi, így kerül kapcsolatba az említettekkel. Láthatjuk viszont, hogy sem egy év, sem egy Hold-hónap hossza nem kerek többszöröse a hét hosszának sem...

--

Folyt. köv.

Ha érdemes, ha nem

Ma sem volt könnyű élni.
Nem lesz könnyű sosem.
De érdemes volt! - s mindig
Érdemes lesz, - hiszem.

Nehéz - s el kell fogadni
ki szemben áll velünk,
s azokat elviselni,
kikkel menetelünk.

Ütésük úgy eltűrni,
hogy meg se tántorodj;
- a túloldal ne lássa
mint hull szét táborod.

Emelni, vinni vállon,
ki gyenge s már kidől;
s mert rá is jut erődből,
lefödne - úgy gyűlöl.

Naponként mosolyogni
kínban azok között,
kik összefenik szemük
egy jó szavad mögött.

Menni velük - már régen
nem értük! - Csak azért,
mert e sereg iránya
valami célt ígért.

Velük és ellenükre
annyi közt egyedül,
- vívni mégis azért, mi
csak együtt sikerül.

Mindez ma sem volt könnyű
- s nem lesz könnyű sosem
- de törvény s vállalt sors ez,
ha érdemes, - ha nem!

                              Váci Mihály

_