2016. március 27., vasárnap

Elment egy ember - In Memoriam Zentai József



   2016. Nagyhetének hűvös  keddjén telefonhívást kaptam, amely rövid volt és megdöbbentő: Zentai Józsi meghalt... Ennyi a hír, ami lesújt és összeszorítja a szívet. Első gondolatom a szomorú hírre az volt, hogy nem, ez nem lehet igaz, hiszen neki mindig tervei voltak és szervezte iskolájának ügyeit...
  





   Amikor fiatalon megismertem Őt,  személyiségének kisugárzása magával ragadott. Tudtam, hogy mindig fontos lesz a véleménye. Ezt mindenki érezhette, aki hosszabb-rövidebb ideig kapcsolatba került vele. Olyan embert ismertem meg benne, aki tudott lelkesedni és szerette amit csinált. Emlékszem az első székelyföldi kirándulásunkon mondott szavaira, amelyekben a baráti beszélgetéseken célként azt jelölte meg, hogy minél több emberrel megismertethesse Erdélyt és a székelységet.  Tudom, hogy ez sok embernél sikerült is elérnie. 
  
   Úgy marad meg emlékezetemben, aki mindig jókedvű, és mindig lelkesedik a jó ügy érdekében.

   Nagyon bánt, hogy telefonos keresésére, akkor nem értem rá, így már nem tudjuk megbeszélni közös dolgainkat. Csak az vigasztal, hogy mindennapi álarcunk viselése alatt Ő mindig meglátta az igazi vonásokat, megérezte az őszinteséget, a tiszteletet és szeretetet. Mert érzékeny, a mások lelkével együtt rezdülni képes ember volt. Tisztában vagyok abban, hogy soha nem panaszkodott, nem kérkedett munkájával, tette, azt amit tennie kellett, amit szíve diktált, tanított és nevelt. Sok-sok gyermek, fiatal és felnőtt sorsát egyengette, avatta be a történelem rejtelmeibe és terelte a hazaszeretetre. 

Mi pedig, akik ismertük, mindnyájan a tanár úr tanítványai voltunk, amíg élünk büszkék lehetünk arra, hogy ismerhettünk egy igaz magyar embert.




  A Feltámadás reményében, nyugodj békében Józsi! 
  Isten veled! Találkozunk a Hargitán!




-
Az Úr 2016. évének Húsvét vasárnapján.

--
Bóbis Péter
(Bobe)

1 megjegyzés:

  1. Egy igaz ember! Aki csak ismerte szerette...szereti! 2005-ben én is voltam az egyik csoporttal Vele Erdélyben. Az ország egész tájáról voltunk a buszon, majd Zeteváralján szálltunk meg. Elég sok felé utaztam már, de még ilyen kitűnő, lelkes, okos, tiszta szív idegenvezetővel nem találkoztam. Minden fának, bokornak ismerte a történetét azt lehet mondani.Minket, akiket közelebbről ismert (négy személyt) elvitt külön kis kedvenc helyeire. Rengeteget mesélt a székely élményeiről. Azt tervezgette, hogy ha nyugdíjas lesz, a családdal Erdélyben szeretne élni. Sajnos ezt nem élhette meg!
    Kedves Józsi! Lelked most már ott van, ahová szeretne menni! Csak az hal meg, akit elfelejtenek! Te a szívünkben örökké ott vagy!

    VálaszTörlés

--::--