KESERŰ POHÁR

Bordal "Czilley s a Hunyadiak" szomorújátékból

    Ha férfi lelkedet
    Egy hölgyre föltevéd,
    S az üdvösségedet
    Könnyelműn tépi szét;
    Hazug szemében hord mosolyt
    És átkozott könyűt,
    S míg az szivedbe vágyat olt,
    Ez égő sebet üt;

Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.
 
    Ha, mint tenlelkeden,
    Függél barátodon,
    És nála titkaid:
    Becsűlet és a hon,
    S ő sima orgyilkos kezét
    Befúrja szívedig,
    Míg végre sorsod árulás
    Által megdöntetik; 

Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.
 
    Ha szent gondok között
    Fáradtál honodért,
    Vagy vészterhes csatán
    Ontottál érte vért,
    S az elcsábúltan megveti
    Hű buzgóságodat,
    S lesz aljas - , gyáva - és buták
    Kezében áldozat;

Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.
 
    Ha fájó kebleden
    A gondok férge rág,
    S elhagytak hitlenűl
    Szerencse és világ,
    S az esdett hír, kéj s örömed
    Mind megmérgezve van,
    S remélni biztosabbakat
    Késő vagy hasztalan;

Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.
 
    S ha bánat és a bor
    Agyadban frígyre lép,
    S lassanként földerűl
    Az életpuszta kép,
    Gondolj merészet és nagyot,
    És tedd rá éltedet:
    Nincs veszve bármi sors alatt
    Ki el nem csüggedett.

Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
De amig áll, és amig él,
Ront vagy javít, de nem henyél.

 
 -
1843. augusztus 26. előtt

--
Vörösmarty Mihály