reád emelte csöndes kék szemét,
megsimogatott és megkérdezett:
mért sírsz Testvér?
Te leborultál
és megcsókoltad mind a két kezét,
és így beszéltél:
„áldott a Neved!”
Másnap, mégis,
mikor a nap a Golgotán lement,
s ő szerető szavadra
tövisektől koszorúzva várt,
gőgös-csúnyára eltorzult a szád,
s hörögve felkiáltott: „Barabás!”
-
Wass Albert
(Ifjú Erdély, 1927. december)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
--::--