Csendesen szólt az ének

„Régi katolikus szokás, hogy a szentmise keretében személyesen is belekapcsolódunk a megváltás misztériumába, Krisztus megváltó keresztje elé hozzuk, ami igazán fontos számunka és közösen imádkozunk érte: halottainkért, szeretteinkért, jószándékért.”
-
2018 tavaszán - mint minden évben - elhunyt családtagjaink emlékére édesanyám misét mondatott. Családunkon kívül még három család hozzátartozóiért volt felajánlás, akik szintén részt vettek a szentmisén.
Ilyenkor kis családunkból, aki teheti - a hagyományok tiszteletben tartása miatt és saját lelki üdvéért -  elmegy a templomba. Édesanyám, azért hogy az áhítat méltóságát növelje befizetett stóladíj alapján úgy gondolta orgonás mise lesz, mert ezt így illik. De nem lett...

Aztán elkezdődött szentmise csendesen orgona nélkül...

Elhunyt őseimre, nagyanyáimra és nagyapáimra gondoltam és próbáltam emlékükben elmerülni. A finom ételek és sütemények illatában, amelyek illatát és ízét a szívemben őrzöm. Nagyapáim történeteibe a hitről, a régen-volt időkről, a borkészítésről, az erdélyi harcokról, 56-ról, a disznóvágásokról, a kerti munkákról és mindenről ami eszembe jutott.

Nélkülük sehol sem lennék...

Kavarogtak bennem a gondolatok, közben zajlott a szentmise...

Próbáltam elhessegetni a rossz érzéseimet, de állandóan visszatértek. Másnap tovább kavarogtak a gondolataim, mert édesanyám kérése nem teljesült, hiányérzetem volt.
Mi hibáztunk? Lehet, hogy kérvényt kellett volna benyújtani a papnak, a kántornak?
Vagy nem vagyunk benne a körbe...;
vagy mindenki azt csinál, amit akar...;
vagy ez nem egy szolgálat?

De ez nem pénz kérdés, orgona helyett csendesen szólt az ének szeretteinkért, de szólt és ez volt a lényeg, a többi nem számított. Amíg élünk és emlékezünk rájuk, addig a szívünkben élnek tovább.

Egyszer pedig, ha majd elhagyjuk a földi világot, talán értünk is mondatnak emlékező szeretteink szentmisét, ahol csendesen szól majd az ének... és néha majd eszükbe jutunk.

Gyerekként sosem értettem, hogy nagymamám, aki nagyon sok mindent átélt, miért köszönt meg mindig mindent: a jót, a rosszat, a hideget, a meleget. Halála után később értettem meg igazán miért. Próbálok én is így tenni: köszönöm szépen, nekünk így volt szép!

Szóljon értük az ének:

Mikor én voltam még gyermek
Olyan tiszta volt az ég
És én elhittem, hogy az marad
De elborult már rég

S elveszítettem mindent
Ami kedves volt és szép

Tudom jól, neked sem könnyebb
És én nem kívánok mást,
Hogy ha leéled majd az életed,
Mosolyogva várd a halált

S nem akarom, hogy sírjál
S ne legyen, amiért sírnál

Érted szól az ének, érted szól a dal
Érted éneklem a dalt, érted éneklem a dalt
S bármi bánt s bármi fáj,
Veled lesz, hogy vigasztaljon
Odaadnám akármim már,
De csak reménységem van...

--

Bóbis Péter (Bobe)
nézsai krónikás