2013. március 28., csütörtök

Nagycsötörtöki szertartás a nézsai Szent Jakab Templomban

 Mottó: „Ha nem moslak meg, nem lesz semmi közöd hozzám.” (Jn 13,8)
-- 
 A nagyhét a nagyböjt utolsó hete Virágvasárnaptól nagyszombatig. Napjai a nagyhétfő, nagykedd, nagyszerda és a  húsvéti szent háromnap (nagycsütörtök, nagypéntek, nagyszombat). A keresztények ebben a bűnbánati időszakban Jézus Krisztus feltámadásának, a Húsvétnak a megünneplésére készülnek fel. A nagyhét magyar elnevezései továbbá a csendeshét”, a „sanyarúhét”, „videshét” (vizeshét) - a természet tavaszi újjászületése az embert is megújulásra, tisztálkodásra indítja. A tavaszi tisztulás a bűntől, bűnösségtől vagy tisztátalanságtól való megszabadulással kapcsolatos szokások, az ember testi és lelki megújulásának, egészségének és jólétének biztosítása a hitben való elmélyülés, a kiengesztelődés és a lemondás segítségével. A böjt vallásos gyakorlata a figyelem középpontjába állítja a bűnbánat, a megtisztulás, az áldozat és a könyörgés jelentőségét, kifejezi az ember Isten iránt tanúsított szeretetét és az érte való áldozatvállalását.
 
 Az idei évben Virágvasárnap 2013. március 24-ére esett. Mivel idén Gyümölcsoltó Boldogasszony napja is a nagyhétre esett, így ünnepe április 8-án lesz megtartva. Látva és tapasztalva a zord időjárási körülményeket talán jobb is így. Nagykedden reggel a templomszépítők kitakarították és feldíszítették a Szent Jakab Templomot. Láng András atya óta tudjuk, hogy a takarításban részt vevők asszonyok és férfiak nem egyszerűen takarítók", hanem azok a szolgálattevők, akik sok-sok munkával tisztítják és ékesítik fel templomunkat. Így igazán megérdemlik a templomszépítő elnevezést. Itt is szeretném megköszönni szép és értékes munkájukat.

Nagycsütörtökön 18 órakor kezdődött a liturgia, amely az idén kiegészült Rados László plébános atya által kezdeményezett lábmosás szertartással is. 
A nézsai Szent Jakab Templom mennyezeti freskójának
utolsó vacsora ábrázolása
(László atya 2012. év templombúcsúja óta teljesít szolgálatot nézsai plébánosként. Azóta számos kezdeményezésével próbálta fellendíteni a Nézsai Egyház hitéletét. A korábbi nézsai egyháztanítók - plébánosok, tisztelendők és diákonusok - jó alapot jelenthetnek László atya számára, bár az utóbbi évek sok-sok negatív hatása miatt jócskán visszaesett a templomba járók száma. Egy-egy ilyen szép kezdeményezés a nézsai egyházközösség összetartozását erősítheti. ) 
A lábmosás mint tisztálkodás (megtisztulás), nem csak az út porának vízzel való eltávolítása, hanem az érkező vendég felé tett udvarias gesztus, amelyet a ház urának utasítására jellemzően a szolgálók végeztek.  Ha valaki vállalta ezt az egészen alacsonyrendű szolgálatot, az a lehető legnagyobb szolgálatkészség, a legteljesebb odaadás jelének számított (1Sám 25,41). Az utolsó vacsorán Jézus a lábmosással fejezte ki végtelen szeretetét (Jn 13,1-3).
A szentmise előtt László atya a szimbolikus 12 apostollal bevonult plébániaudvarból a templomba (elöl a felvezető ministráns, majd az apostolok, a többi ministráns és a plébános atya). Az apostolok az oltár körül elhelyezett székeken foglaltak helyet és vettek részt a szentmisén. A liturgiában a nagycsütörtöki szentmise evangéliumában elhangzó új parancs (mandatum novum) alapján mandatum-nak is hívjuk, mert a lábmosás megtestesíti a krisztusi szeretetet. Később a kolostorokban kialakult a testvérek és vendégek (szegények) lábának megmosásának szokása is (benedeki regula). 694. évi toledói zsinat szigorúan elrendelte, hogy a püspök a nagycsütörtöki szentmisében végezze el a lábmosás szertartását. A nagyhét újrarendezése, 1955.XI.16. óta a lábmosás a homília (szentbeszéd) után történik, már nemcsak a székesegyházakban és apáti templomokban, hanem a plébániatemplomokban is. Így volt ez idén a nézsai plébániatemplomban is!
A szimbolikus apostolok az idei évben a következő nézsaiak volta: Balázs Ferenc, Blaskó Károly, Bóbis Péter, Kucsera András, Lestyán Attila, Papanek Ferenc, Pazsitka József, Petyerák István, Rapavi István, Szarka Benő, Styevó Gábor, Zachar Zénó.
A homília után László atya a ministránsok segítségével felelevenítette az evangéliumi lábmosást és szimbolikusan megmosta a 12 apostol lábát.
A nagycsütörtöki liturgiában az Uram irgalmazz után még megszólaltak a harangok és a csengettyűk, majd az úrvacsora után a világ minden táján elnémultak, és az év 365 napjából két egész napon keresztül hallgatnak. Innentől kezdve csak a kereplők szólnak egészen a feltámadásig. Nagypénteken a harangok némák – ahogy mondják, Rómába mennek, hogy ott gyászolják Krisztus megkínoztatását és keresztre feszítését.
A szentmise befejező részében a liturgia szerint az Oltáriszentséget az atya áthelyezte - a női oldalon lévő - Szűz Mária fájdalmas szíve mellékoltárra. Majd az atya és a ministránsok Jézus szenvedéseinek (haláltusája, elfogatása, megcsúfolása, ruháitól való megfosztása, tanítványai elfutása, egyedül maradása) emlékezetére elvégezte az oltárfosztást. A főoltárról leszedik a virágokat a terítőt felhajtják és az elölmiséző oltárról eltávolítják a feszületet, a gyertyákat, a virágokat és a terítőt. A teljesen lecsupaszított oltárok így maradnak a nagyszombati liturgiáig. László atya megfogalmazásában, míg Szenteste karácsonynak, Jézus születésének, az év legszebb ünnepének az előestéje, addig a nagycsütörtök este - Jézus urunk halálának előestéje - a legmegdöbbentőbb.

-
Ezúton is szeretnék köszönetet mondani László atyának, hogy társaimmal együtt részt vehettem a nagycsütörtöki liturgián és a lábmosás szertartásán.

--
Bobe
--
forrás: Magyar Katolikus Lexikon (http://lexikon.katolikus.hu)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

--::--