HÁT EZÉRT BOLONDULTUNK?

Rippl-Rónai Józsefnek, nagy szeretettel

Az Isten is tudja
És mindenki tudja,
Én a magyarságom
Nem viseltem bújva.
Piszkával fogadtam,
Bújával, átkával
Fogadtam
És én a szidáshoz
Nem vagyok jogatlan.

Hogy fölül ki táncol,
Nagyon olykor bántam
Mert hát megokultam
Némi tudományban,
Valahogy csak-lesz-ben,
Mert-valahogy-volt-ban,
Deresben,
Lélek-csodát várva,
De sohase lesben.

Most azonban félek
S bizony okkal félek,
Még a szidáshoz is
Csak tátog a lélek,
Magát is elveszti,
Minden erő-álmát
Elveszti,
Szél fúj bolond lyukból,
De bolond szél: geszti.

Ha mi ezért voltunk,
Ezért bolondultunk
S nagy igazolásra
Vérrel ezért hulltunk,
Ezért nyílt a lelkünk:
Kutya a magyarság
S a lelkünk
S nincs oly komisz sors, mit
Meg nem érdemeltünk.
--
Ady Endre

TILTAKOZNI ÉS AKARNI

Hajh, megmaradni nagybetegnek,
Sírba-rugandó idegennek,
De élni, de élni.
 
Barbárból, úrból nyűvé válni,
Igaziból lenni akármi,
De élni, de élni.
 
Nem bánni immár semmit-semmit
S nótáink bár rossz kölykök zengik,
De élni, de élni.
 
Ijesztgessenek a Jövővel,
Ijedjek meg lehajtott fővel,
De élni, de élni.
 
És gunnyasztva és meghajolva,
Mintha tavasz sohse lett volna,
De élni, de élni.
 
De tiltakozni és akarni,
De, jaj, még most, most meg nem halni,
De élni, de élni.

-
Ady Endre

--------------------------------------------------------------------
Ferenczi György és a Rackajam előadásában:

 

--------------------------------------------------------------------