Pajtás, úgy fest, alulmaradtál A Tétel és Törvény szerint – Dögödre már hiéna szaglász S a varjú éhesen kering. Nem is a falka volt erősebb Apró vadak tángáltak el – S hogy írhádon ki osztozik most Véreb? Veréb? Nem érdekel. Öklöd, mikor lecsapni kellett Mindig megállt a féluton – Jóság volt? Gyöngeség? Nem értem. Félsz? Gőg? Szemérem? Nem tudom. Talán csak undor. Jól van így is. Megnyugszom. Ámen. Úgy legyen. Inkább egyenek meg a férgek Minthogy a férget megegyem.
Ó, Istenünk, eléd letérdelünk,
könyörgünk hozzád, téged kér szívünk:
áldd meg a népünk, áldd meg nemzetünk!
„A nagy világon e kívül”
sehol sincs helyünk,
s mi egymástól is megtagadtuk itt, hogy boldogok legyünk.
refr.: Szállj dalom, szállj, gyönge kis madár,
határokon túl a Hargitáig szállj,
bátorítsd a csüggedőt, vigasztald a szenvedőt!
Krisztus soha el nem hagyja őt!
Ó, Istenünk, eléd letérdelünk,
könyörgünk hozzád, téged kér szívünk:
áldd meg a népünk, áldd meg nemzetünk! Mint oldott kévét hányszor szórta szét szörnyű vihar,
lesújtott ránk, ó mennyi nemzet fia néz ma gyűlölködve ránk!
refr.: Szállj dalom, szállj, gyönge kis madár,
határokon túl a Hargitáig szállj,
bátorítsd a csüggedőt, vigasztald a szenvedőt! Krisztus soha el nem hagyja őt!
